Költözés

Sziasztok!

Átugrottam a bloghura, a továbbiakban mindenkit kérek, hogy a http://music.blog.hu címet látogassa.

Dave Koz & Danny Jung - Scars Deeper Than Love

Dave Koz híres amerikai szaxofonos, akinek munkásságát 6 Grammy díj-jelölés fémjelzi, és akinek a színpadi munkája egyszerre borzalmas, és nagyon egyéni, formabontő jellegű - nem mindig tudom eldönteni. Nagyon színvonalas, saját rádiós műsora is van, amit itthon a Jazzy rádióban is adnak.
A mai felvételen Danny Junggal egy vehemens, érzelmes szaxofon duettben ad elő egy híres és kedvelt koreai popdalt, Scars Deeper Than Love címmel. A zenészek a refrének között egymást felváltva szólókat fújnak. Jung hangszere belépésekor furcsán hathat, ám később rájövünk, hogy kiválóan passzol a két hangzás egymáshoz.

Acoustic Alchemy - The Beautiful Game

Ez a brit csapat több, mint 27 éves munkássága folyamán rengeteg csodálatos akusztikus dallal örvendeztetett meg minket. Úgynevezett smooth jazzt játszanak, ami annyit takar, hogy nagyon modern, közérthető, ritmusos dalokra számíthatunk. Igazából ez a modern irányzat már nagyon távol van a klasszikus értelemben vett, tradícionális jazztől, így nem meglepő, hogy rengeteg olyan ember hallgatja, aki az említett műfajjal nincs kibékülve.
Egy nagyon hangulatos, elgondolkodtató dalt hallgatunk meg tőlük.

Liquid Tension Experiment - Universal Mind

A Dream Theater banda hangszeres fenoménjai alapították meg 1998-ban a Liquid Tension Experimentet. Basszusgitárosként meghívták magukhoz Tony Levint, aki egy bizonyos stick nevezetű hangszeren játszik, amelynek hihetetlenül testes, vaskos hangja van. Persze azért természetesen a basszusgitározással sincsen különösebb problémája.
A felállás tehát gitáron John Petrucci, basszuson Tony Levin, billentyűkön Jordan Rudess, a dobokért pedig Mike Portnoy felel. Amikor volt éppen egy szabad hetük, elvonultak egy stúdióba, és ott helyben megírtak és feljatszottak egy teljes nagylemezt - az ember azt gondolná, hogy csak néhány szedett-vetett dalra juthatott idő. Nos, a helyzet az, hogy a szakma mai napig egyik legnagyobb becsben tartott lemezét alkották meg, amelyben minden dalról süt a hihetetlen technikai tudás. Ennél feljebb talán már nincs is.

Az eredmény alant hallható.

Billy Taylor and Ramsey Lewis - The Blues

Két jazz zongorista legenda összeül, örömzenét játszanak. Rögtön meg lehet ismerni őket, ugyanis fantasztikusan játszanak, és irgalmatlanul rosszul néznek ki. Több, mint 50 éve a szakmában vannak, ezért amit most tőlük hallunk, technikailag számukra már csak ujjgyakorlat - itt az érzés, a blues kerül előtérbe.
Kapós kisérő ritmusok következnek téveszthetetlenül tradícionális dallamokkal - ezekben a szerepekben pedig a két zenész folyamatos szerepcserékkel egymást váltogatja.

The Chemical Brothers - Hold Tight London

Bizony, fura nap lesz a mai! Ahogyan azt a blog indításakor deklaráltam, mindenféle műfajt alkalmunk lesz majd jobban megismerni. A megjelent dalokban a közös az, hogy mind minőségiek, egyedi színfoltok a zenei élet palettáján.
Következik az első furcsaság: az angol elektronikus zene koronázatlan királyait ismerhetjük meg. Már a csapat neve is sokak szerint finom utalás, bizonyos élvezeti cikkekkel való közeli kapcsolatukat fejezi ki.
Nem mai gyerekek, 1992 óta színen vannak - szinte mindenki hallhatott már legalább egyszer róluk. Élő koncertjeiken az első dolog ami szembetűnik, hogy alternatív kinézetű úriemberek őrületes fénytechnikát és zenei effekteket használnak. Kiváltképp hangulatos, és egész más az egész, így élőben!
Jó szórakozást kívánok az első, eddigiekhez képest kissé deviánsabb műfajú, de annál kiválóbb dalhoz. Remélem, elnyeri a legtöbbetek tetszését!

Charles Keeroy - Flying Above The Clouds

Ha szabad, a mai napon ismét én következem, ezúttal egy teljesen akusztikus dallal álltam elő!
A sajátok alkotásokat illetően szándékosan írok ilyen keveset. Hallgassátok! :)

Mindenképpen ajánlom az mp3 verzió meghallgatását is, lényegesen jobb hangminőségű.
Jó szórakozást kívánok!



A fotók és a grafikai elemek Fehér Felícia jóvoltából készültek. Zseniális, nem?


Az mp3 verzió itt érhető el.
The mp3 version is accessible here.

The Fray - How To Save A Life

Nagyon érdekes hangulatú zenét szántam a mai napra!
A The Fray csapat 2002-ben alakult, zenéjük elsősorban a zongora hangzására alapozik, és eköré építi a többi akusztikus hangszert, valamint kapós, jól dúdolható énekkel dolgoznak.
A most szereplő How To Save A Life a debütáló albumuk címadó dala azonnal több országban is meghozta számukra az ismertséget - Amerikában és az Egyesült Királyságban is többszörös platinalemez lett.
A dal hangulatában érezhető a keserűség, a megbánás, és megismerhetjük a fájó sebekkel együtt élő elmélkedő ember gondolatait. Ennek az akusztikus verziója szerepel lejjebb.

A videoklipes verzió itt található.

Winger - Miles Away

Kip Winger azon énekesek egyike, aki a '90 évek rockőrületének egyik nagyon ismert alakja volt, ám még napjainkban is gyakorlatilag bármilyen műfajban tökéletesen megállja a helyét. Számtalan albumon szerepelt és segédkezett, óriási tapasztalattal rendelkezik.
Alant egy akusztikus dala hallható, amelyben megrendítően gyönyörűen énekel elmúlt szerelemről, reményről, a régi álmokban való hitről. Az előadás olyan kiváló, hogy mindez a szöveg különösebb értelmezése nélkül is átérezhető. Furcsa és egyben érdekes hallani egy régi rockzenei példaképet, ahogyan az idők folyamán tovább érett, tapasztalódott, és az életét, fájdalmait osztja meg velünk.

David Sanborn - The Dream

Ha szaxofon, akkor David Sanborn!
Napjaink jazz szakmájának egyik legnagyobb legendájával állunk szemben. Sokak jazz és popzene keverékének szokták titulálni művészetét, és bizony tény, hogy van is benne valami - dalai nem csak egy szűk, edzett réteghez szólnak, hanem elmélyült, mindenki számára élvezhető darabok. A hallgatóság figyelmét hamar megnyeri időnként vehemensebb, másszor vibráló, lágy hangzásával, technikai tudása láttán pedig zenésztársai is elismerően csettintenek.
Következik az egyik leghíresebb dala, The Dream címmel.

Lenny Kravitz - I'll Be Waiting

Kevés olyan előadó van, akinek a zenéjét bármikor, bármilyen napszakban és hangulatban képes vagyok élvezni, Lenny Kravitz azonban egy közülük.
Az amerikai nem bízza a véletlenre, lemezein a legtöbb, ha nem az összes hangszeren ő játszik, és a hangmérnöki munkákat is maga végzi. Mérhetetlenül egyszerű, érzelmes rockot játszik, üzenetét bárki képes befogadni, ezért óriási népszerűsége nem meglepetés. Művészetének minőségét immáron 4 Grammy-díj fémjelzi.
A zenész nem is olyan régen megfordult országunkban, és pár hónapja megjelent az új lemeze is "It Is Time For A Love Revolution" címmel. Erről szeretnék most egy nagyon hangulatos, finom dalt megmutatni nektek. Érdemes figyelni, ahogyan a közönségével kommunikál!

Stone Sour - Through Glass

Új hónap, új dalok! Corey Taylor énekli el nekünk a Through Glass című dalt. A képvilág szorosan összefügg a hallottakkal, így alkot a kettő egészet.
A művünk minden erénnyel rendelkezik, ami szükséges ahhoz, hogy a Billboard lista teljesértékű szereplőjévé váljon. Gyönyörű, ragadós refrének, az akusztikus hangszerelést a hangulat emelkedésekor keményebb alapok követik.
Alaptéma a hollywoodi sztárvilág álságossága, az énekes ironikus hangnemet üt meg azokkal szemben, akik elé a piros szőnyeget gurítják, s akik az év minden napján a középpontban vannak. Ezek az emberek valójában ebben a formában nem is léteznek, mégis mindenütt példaképekké és a közember álmodozásának, vágyakozásának tárgyává váltak.

Érdekesség: A zenekar mögött a háttérben figyeljétek meg a "Hollowood" feliratot. Ez a szójáték nem csak a jogi problémák elkerülése végett van jelen! A hollow szó angolul annyit jelent, hamis, üres.

Charles Keeroy - Strange Little Miracles

Most eljött az én időm!
A Strange Little Miracles című lemezem címadó daláról van szó, melyet teljes egészében én írtam, és minden hangszert magam játszottam fel (gitárok, basszus, billentyűk, dobok).
Jó szórakozást kívánok hozzá! :)



Az mp3 verzió innen tölthető.
The mp3 version is accessible here.

A nyitókép a csodálatos Fehér Felícia keze munkáját dícséri!

Almadrava - Land of Eternal Sunset

Egyszer régen egy kiállítás vezetősége úgy döntött, hogy megbíz egy zeneszerzőt azzal, hogy az egyes kiállítótermekhez az adott díszlethez illő aláfestő zenéket írjon. Az ötlet hatalmas sikert aratott, és hamarosan a legtöbb múzeumban, kiállításon alkalmazni kezdték a megoldást. Ezeket az aláfestéseket a továbbiakban Ambient zene névvel illették, amiből idővel több új műfaj fejlődött ki. A leghíresebb példa erre az úgynevezett Chillout, amely otthonra, utazásra szánt lazítós, pihentető dallamokon alapszik.
Hallgassuk meg hát az egyik spanyol chillout csapat egy kiválóságát egy nem hivatalos, természeti képekkel tarkított klipben!

Daughtry - Home

Az American Idol 2006-os szezonjának egyik kiválóságát fogjuk megismerni. Chris Daughtry debütálásakor a válogatón egy kissé vad külsejű, markáns hangú rockénekesként vonult be a zsűri tudatába, ám később komoly meglepetést okozott, amikor az érzelmesebbik oldalát mutatta meg Louis Armstrong nagysikerű What A Wonderful World című dalának előadásával. Az idény során még sokféle műfajban kellett helyt állnia, végül a döntőben búcsút vettek tőle. A showbeli pályafutása itt véget ért, azonban megjelenő albumával pillanatok alatt meghódította az amerikai Billboard első helyét, és hosszú hetekig nem is tágított onnan.
Egy finom pop-rock dalra esett a választásom, ami a hazatérés vágyát és örömét mutatja be számunkra.



Az alábbi címen az akusztikus verziót fülelhetjük, mindenképpen ajánlom ezt is, nálam teljesen kiverte a biztosítékot.