Költözés

Sziasztok!

Átugrottam a bloghura, a továbbiakban mindenkit kérek, hogy a http://music.blog.hu címet látogassa.

Dave Koz & Danny Jung - Scars Deeper Than Love

Dave Koz híres amerikai szaxofonos, akinek munkásságát 6 Grammy díj-jelölés fémjelzi, és akinek a színpadi munkája egyszerre borzalmas, és nagyon egyéni, formabontő jellegű - nem mindig tudom eldönteni. Nagyon színvonalas, saját rádiós műsora is van, amit itthon a Jazzy rádióban is adnak.
A mai felvételen Danny Junggal egy vehemens, érzelmes szaxofon duettben ad elő egy híres és kedvelt koreai popdalt, Scars Deeper Than Love címmel. A zenészek a refrének között egymást felváltva szólókat fújnak. Jung hangszere belépésekor furcsán hathat, ám később rájövünk, hogy kiválóan passzol a két hangzás egymáshoz.

Acoustic Alchemy - The Beautiful Game

Ez a brit csapat több, mint 27 éves munkássága folyamán rengeteg csodálatos akusztikus dallal örvendeztetett meg minket. Úgynevezett smooth jazzt játszanak, ami annyit takar, hogy nagyon modern, közérthető, ritmusos dalokra számíthatunk. Igazából ez a modern irányzat már nagyon távol van a klasszikus értelemben vett, tradícionális jazztől, így nem meglepő, hogy rengeteg olyan ember hallgatja, aki az említett műfajjal nincs kibékülve.
Egy nagyon hangulatos, elgondolkodtató dalt hallgatunk meg tőlük.

Liquid Tension Experiment - Universal Mind

A Dream Theater banda hangszeres fenoménjai alapították meg 1998-ban a Liquid Tension Experimentet. Basszusgitárosként meghívták magukhoz Tony Levint, aki egy bizonyos stick nevezetű hangszeren játszik, amelynek hihetetlenül testes, vaskos hangja van. Persze azért természetesen a basszusgitározással sincsen különösebb problémája.
A felállás tehát gitáron John Petrucci, basszuson Tony Levin, billentyűkön Jordan Rudess, a dobokért pedig Mike Portnoy felel. Amikor volt éppen egy szabad hetük, elvonultak egy stúdióba, és ott helyben megírtak és feljatszottak egy teljes nagylemezt - az ember azt gondolná, hogy csak néhány szedett-vetett dalra juthatott idő. Nos, a helyzet az, hogy a szakma mai napig egyik legnagyobb becsben tartott lemezét alkották meg, amelyben minden dalról süt a hihetetlen technikai tudás. Ennél feljebb talán már nincs is.

Az eredmény alant hallható.

Billy Taylor and Ramsey Lewis - The Blues

Két jazz zongorista legenda összeül, örömzenét játszanak. Rögtön meg lehet ismerni őket, ugyanis fantasztikusan játszanak, és irgalmatlanul rosszul néznek ki. Több, mint 50 éve a szakmában vannak, ezért amit most tőlük hallunk, technikailag számukra már csak ujjgyakorlat - itt az érzés, a blues kerül előtérbe.
Kapós kisérő ritmusok következnek téveszthetetlenül tradícionális dallamokkal - ezekben a szerepekben pedig a két zenész folyamatos szerepcserékkel egymást váltogatja.

The Chemical Brothers - Hold Tight London

Bizony, fura nap lesz a mai! Ahogyan azt a blog indításakor deklaráltam, mindenféle műfajt alkalmunk lesz majd jobban megismerni. A megjelent dalokban a közös az, hogy mind minőségiek, egyedi színfoltok a zenei élet palettáján.
Következik az első furcsaság: az angol elektronikus zene koronázatlan királyait ismerhetjük meg. Már a csapat neve is sokak szerint finom utalás, bizonyos élvezeti cikkekkel való közeli kapcsolatukat fejezi ki.
Nem mai gyerekek, 1992 óta színen vannak - szinte mindenki hallhatott már legalább egyszer róluk. Élő koncertjeiken az első dolog ami szembetűnik, hogy alternatív kinézetű úriemberek őrületes fénytechnikát és zenei effekteket használnak. Kiváltképp hangulatos, és egész más az egész, így élőben!
Jó szórakozást kívánok az első, eddigiekhez képest kissé deviánsabb műfajú, de annál kiválóbb dalhoz. Remélem, elnyeri a legtöbbetek tetszését!

Charles Keeroy - Flying Above The Clouds

Ha szabad, a mai napon ismét én következem, ezúttal egy teljesen akusztikus dallal álltam elő!
A sajátok alkotásokat illetően szándékosan írok ilyen keveset. Hallgassátok! :)

Mindenképpen ajánlom az mp3 verzió meghallgatását is, lényegesen jobb hangminőségű.
Jó szórakozást kívánok!



A fotók és a grafikai elemek Fehér Felícia jóvoltából készültek. Zseniális, nem?


Az mp3 verzió itt érhető el.
The mp3 version is accessible here.

The Fray - How To Save A Life

Nagyon érdekes hangulatú zenét szántam a mai napra!
A The Fray csapat 2002-ben alakult, zenéjük elsősorban a zongora hangzására alapozik, és eköré építi a többi akusztikus hangszert, valamint kapós, jól dúdolható énekkel dolgoznak.
A most szereplő How To Save A Life a debütáló albumuk címadó dala azonnal több országban is meghozta számukra az ismertséget - Amerikában és az Egyesült Királyságban is többszörös platinalemez lett.
A dal hangulatában érezhető a keserűség, a megbánás, és megismerhetjük a fájó sebekkel együtt élő elmélkedő ember gondolatait. Ennek az akusztikus verziója szerepel lejjebb.

A videoklipes verzió itt található.

Winger - Miles Away

Kip Winger azon énekesek egyike, aki a '90 évek rockőrületének egyik nagyon ismert alakja volt, ám még napjainkban is gyakorlatilag bármilyen műfajban tökéletesen megállja a helyét. Számtalan albumon szerepelt és segédkezett, óriási tapasztalattal rendelkezik.
Alant egy akusztikus dala hallható, amelyben megrendítően gyönyörűen énekel elmúlt szerelemről, reményről, a régi álmokban való hitről. Az előadás olyan kiváló, hogy mindez a szöveg különösebb értelmezése nélkül is átérezhető. Furcsa és egyben érdekes hallani egy régi rockzenei példaképet, ahogyan az idők folyamán tovább érett, tapasztalódott, és az életét, fájdalmait osztja meg velünk.

David Sanborn - The Dream

Ha szaxofon, akkor David Sanborn!
Napjaink jazz szakmájának egyik legnagyobb legendájával állunk szemben. Sokak jazz és popzene keverékének szokták titulálni művészetét, és bizony tény, hogy van is benne valami - dalai nem csak egy szűk, edzett réteghez szólnak, hanem elmélyült, mindenki számára élvezhető darabok. A hallgatóság figyelmét hamar megnyeri időnként vehemensebb, másszor vibráló, lágy hangzásával, technikai tudása láttán pedig zenésztársai is elismerően csettintenek.
Következik az egyik leghíresebb dala, The Dream címmel.

Lenny Kravitz - I'll Be Waiting

Kevés olyan előadó van, akinek a zenéjét bármikor, bármilyen napszakban és hangulatban képes vagyok élvezni, Lenny Kravitz azonban egy közülük.
Az amerikai nem bízza a véletlenre, lemezein a legtöbb, ha nem az összes hangszeren ő játszik, és a hangmérnöki munkákat is maga végzi. Mérhetetlenül egyszerű, érzelmes rockot játszik, üzenetét bárki képes befogadni, ezért óriási népszerűsége nem meglepetés. Művészetének minőségét immáron 4 Grammy-díj fémjelzi.
A zenész nem is olyan régen megfordult országunkban, és pár hónapja megjelent az új lemeze is "It Is Time For A Love Revolution" címmel. Erről szeretnék most egy nagyon hangulatos, finom dalt megmutatni nektek. Érdemes figyelni, ahogyan a közönségével kommunikál!

Stone Sour - Through Glass

Új hónap, új dalok! Corey Taylor énekli el nekünk a Through Glass című dalt. A képvilág szorosan összefügg a hallottakkal, így alkot a kettő egészet.
A művünk minden erénnyel rendelkezik, ami szükséges ahhoz, hogy a Billboard lista teljesértékű szereplőjévé váljon. Gyönyörű, ragadós refrének, az akusztikus hangszerelést a hangulat emelkedésekor keményebb alapok követik.
Alaptéma a hollywoodi sztárvilág álságossága, az énekes ironikus hangnemet üt meg azokkal szemben, akik elé a piros szőnyeget gurítják, s akik az év minden napján a középpontban vannak. Ezek az emberek valójában ebben a formában nem is léteznek, mégis mindenütt példaképekké és a közember álmodozásának, vágyakozásának tárgyává váltak.

Érdekesség: A zenekar mögött a háttérben figyeljétek meg a "Hollowood" feliratot. Ez a szójáték nem csak a jogi problémák elkerülése végett van jelen! A hollow szó angolul annyit jelent, hamis, üres.

Charles Keeroy - Strange Little Miracles

Most eljött az én időm!
A Strange Little Miracles című lemezem címadó daláról van szó, melyet teljes egészében én írtam, és minden hangszert magam játszottam fel (gitárok, basszus, billentyűk, dobok).
Jó szórakozást kívánok hozzá! :)



Az mp3 verzió innen tölthető.
The mp3 version is accessible here.

A nyitókép a csodálatos Fehér Felícia keze munkáját dícséri!

Almadrava - Land of Eternal Sunset

Egyszer régen egy kiállítás vezetősége úgy döntött, hogy megbíz egy zeneszerzőt azzal, hogy az egyes kiállítótermekhez az adott díszlethez illő aláfestő zenéket írjon. Az ötlet hatalmas sikert aratott, és hamarosan a legtöbb múzeumban, kiállításon alkalmazni kezdték a megoldást. Ezeket az aláfestéseket a továbbiakban Ambient zene névvel illették, amiből idővel több új műfaj fejlődött ki. A leghíresebb példa erre az úgynevezett Chillout, amely otthonra, utazásra szánt lazítós, pihentető dallamokon alapszik.
Hallgassuk meg hát az egyik spanyol chillout csapat egy kiválóságát egy nem hivatalos, természeti képekkel tarkított klipben!

Daughtry - Home

Az American Idol 2006-os szezonjának egyik kiválóságát fogjuk megismerni. Chris Daughtry debütálásakor a válogatón egy kissé vad külsejű, markáns hangú rockénekesként vonult be a zsűri tudatába, ám később komoly meglepetést okozott, amikor az érzelmesebbik oldalát mutatta meg Louis Armstrong nagysikerű What A Wonderful World című dalának előadásával. Az idény során még sokféle műfajban kellett helyt állnia, végül a döntőben búcsút vettek tőle. A showbeli pályafutása itt véget ért, azonban megjelenő albumával pillanatok alatt meghódította az amerikai Billboard első helyét, és hosszú hetekig nem is tágított onnan.
Egy finom pop-rock dalra esett a választásom, ami a hazatérés vágyát és örömét mutatja be számunkra.



Az alábbi címen az akusztikus verziót fülelhetjük, mindenképpen ajánlom ezt is, nálam teljesen kiverte a biztosítékot.

David "Fingers" Haynes - Think Again

A mai napon egy jazz-különlegesség következik. Egy olyan technológiát látunk, ahol a dobokat nem a megszokott hangszeren, hanem egy kis, nyomógombos eszköz felhasználásával szólaltatják meg. A dal pedig egyszerű, szórakoztató, nem akarja megváltoztatni az életünket, ám az egészen bizonyos, hogy nagyon szórakoztató!
Kiváló, húzós basszusalapokra kerülnek rá az ízes, változatos dobtémák, a billentyűs pedig a dallamokért felel.

Josh Groban & Céline Dion - The Prayer

A klasszikus férfi énekhangok közül egyértelműen a tenor örvend a legnagyobb népszerűségnek. A főcímben említett Josh Groban tehetségét sok évig nem fedezték fel. Az 1999-es Grammy átadó gálán lehetősége nyílt duettet énekelni Céline Dionnal, aki eredetileg Andrea Bocellivel szerepelt volna. Helyette ugrott be az ifjú tehetség, aki a próbákon nagyon szerényen és félénken viselkedett. Mikor megkérdezték, ismeri-e a dalt, azt mondta: "azt hiszem", ám abban a pillanatban, ahogy mikrofont ragadott, és énekelni kezdett, mindenki tátott szájjal őt figyelte. Egy tenorhangnak szánt dalba kezdett bele baritonként, tökéletesen tisztán, hibátlanul, olyan érzelmesen, hogy előadását döbbent csend követte.
A The Prayer duett jelentette a művész számára az ismertség felé vezető út első lépését; ma már komoly múltat és egy Grammy-jelölést is magának tudhat. Én azonban stílszerűen, ezt az előadást szeretném nektek bemutatni.

Nickelback - Far Away

Ezúttal egy rendkívül kreatív kanadai rockbanda egy kiválóságára vetünk pillantást.
Az akusztikus zenei környezet tökéletes alapot nyújt az érzelmesebb hangulatokhoz, és ez kiváló választásnak bizonyult egy olyan dalhoz, amely a szerelmesek távollétéről, azok fájdalmáról szól.
Érdemes mindig komoly figyelmet szentelni a dalszövegnek, erre mindig nagy hangsúlyt fektetnek a srácok - csakúgy, mint a videoklipnek is, mely legtöbbször nem csak a zenei világ gazdagítására van, hanem szerves része a mondanivalónak.
Fontos megemlítenem, hogy nem egy egydalos formációról van szó - szinte minden daluk annyira jól és fülbemászóan sikerült, hogy ezekből jónéhányat visszahallhatunk a rádióból.

Edvard Grieg - A-moll zongoraverseny

Klasszikus zene. Legtöbbünkben erről kifejezésről himbálódzó karmesterek és órákig tartó, véget nem érő zörgedelmek emlékei sejlenek fel, ám bizony ebben a műfajban is bőven akadnak mindenki számára érthető, élvezhető alkotások. A sort egy norvég klasszikus zeneszerző fő művének 3. tételével nyitom meg, amit Arthur Rubinstein lengyel zongorista interpretációjában hallgathatunk meg. Érdemes tudni a klasszikus zeneművek címeit illetően, hogy legtöbbször csak a megadott darab formai sajátosságait jelentik - tartalmukat pedig teljesen szabadon értelmezhetjük.

A felvétel hallgatásakor erőteljesen változó hangulati ívelésekre, itt-ott pedig varázslatos, megnyugtató, csapongó futamokra lehetünk figyelmesek.

Jordin Sparks feat. Chris Brown - No Air

A popzene alapvető célja a hallgatói piac kiszolgálása. Ennek elkerülhetetlen velejárója, hogy sok kiadó az iparág üzleti aspektusait kívánja meglovagolni, ami nem ritkán abban mutatkozik meg, hogy futószalagon érkeznek a sótlanabbnál sótlanabb dalok, amik sok-sok refrénnel és egy ismert név támogatásával rögtön kasszasikerré nemesíthetők.
Szeretnék most egy ellenpéldát mutatni nektek. Jordin Sparks az American Idol 2007es szezonjának győztese, és az alábbi felvételen ebben a TV műsorban bebizonyítja, hogy mindez nem véletlenül történt így.
A duett megismerteti velünk a szerelem fájdalmát, a másik hiányát, amit ahhoz hasonlít, mintha a levegőt, az életet vették el volna tőlünk - később pedig az egymásra találásukat éneklik meg az előadók, és a szerelem fantasztikus, leírhatatlan mámorát hallhatjuk kibontakozni.
Igenis egybeeshet az üzleti siker a minőségi, érzelmes zenével!

Gustavo Guerra - Sunset 1030

Ezen alkalommal egy gitárközpontú rockelőadást mutatok be. A vadabb szólamokat finomabb, akusztikus részek váltják, és szemmel láthatóan az előadó is hihetetlenül élvezi, szinte mámorban játsza szólamait.
Gustavo Guerráról érdemes tudni, hogy egyelőre világszinten még nem túl ismert zenész, elsősorban a YouTubeon jelennek meg a művei. Kemény, ízes alapokkal dolgozik, és szólóiban pedig komoly technikai arzenálját sorakoztatja fel, amiket lassabb, érzelmesebb bejátszásokkal kever.

Stanley Jordan - Street Talk

Van egy alapvető gitáros technika, amit tappingnek hívnak. Annyit tesz, hogy a húrok megpendítése helyett egyszerűen csak a hangszer nyakát érintjük meg, ezzel a keltett hang akusztikája megváltozik. Ugyanezt a dolgot két kézzel véghez vinni rendkívül nehéznek számít, valamint az így történő játékba érzelmeket, ritmust vinni egy életen át tartó gyakorlást kíván.
A változatosság kedvéért most is egy tengerentúli gitárművész interpretációjában mutatom be mindezt. Érezzük át, hogy milyen tűzzel játszik, és hogy a háttérben a basszusgitáros milyen földöntúli ritmusokkal teremti meg az alapokat mindehhez.

Dream Theater - The Spirit Carries On

Az "All-Star" csapat. Hihetetlen hangszeres fenoménok alapították egykor a zenekart, tagjai gyakorlatilag minden létező műfajban képzettek. Ez meg is mutatkozik a zenéjükben, nem ritka, hogy egy-egy művükben 3-4 különböző stílus jellegzetességeit is felfedezzük.
Az alábbi szerzemény címe reinkarnációról szóló témákat sejtet, az élet nagy kérdéseit fontolgatja: honnan jöttünk, hova tartunk, van-e élet a halál után, és hogy mire számíthatunk még az életünk folyamán. Megfogalmazódik, hogy mindezekre a kérdésekre talán soha nem találjuk meg a választ, ám folyamatosan keresnünk, kutatnunk kell, és hogy nem szabad attól tartanunk, hogy egyszer mindennek vége szakad.
Figyeljük, hogy milyen őrületes részletgazdagsággal alkotnak!

Deniece Williams - Free

Ezúttal Deniece Williams-szel ismerkedünk meg, aki rezgő, vibráló hangjával pillanatok alatt elvarázsolja hallgatóközönségét. Ha éneklésről van szó, rengeteg műfajban otthon van, legyen szó popról, soulról, vagy akár R&B-ről.
Az amerikai előadót 13 Grammy-díj jelöléssel tisztelték meg, amiből 4et meg is nyert.

Hallgassuk meg a Free című dalát, mely napjainkig is inspirációt jelent a szakma nagyjai számára is, ezért elég sok feldolgozás készült belőle. Számomra a dal egyik fő "mellékhatása", hogy ha meghallgatom, egész nap nem hajlandó távozni a fejemből. Persze azért annyira nem bánom!

Victor Wooten - You Can't Hold No Groove

A mai napon egy amerikai basszusgitáros őrültségeit követhetjük figyelemmel. Victor Wootenről tudni kell, hogy hihetetlenül virtuóz elemeket alkalmaz a zenéjében. Az előadó egyik fő érdekessége, hogy a legalapvetőbb basszusgitáros fogásokat fejlesztette tovább a sajat szájíze szerint, és olyan eredményeket produkált vele, hogy azokat már világszerte egyre többen igyekeznek elsajátítani. Idővel ezek olyan népszerűvé váltak, hogy a zenészvilágban szinte alapműveltségnek számít ezen technikák ismerete.
Hallgassuk meg ezt a lendületes, élettel teli dalt, ami különleges ritmusok végeláthatatlan variációit sorakoztatja fel, és aminek a meghallgatása után úgy érezzük, hogy a ritmusa egyszerűen csak visz minket tovább.

Raul Midón - State of Mind

Raul Midón.
Egy vak gitáros-énekes, akiről az utóbbi 3 év folyamán egyre többet hallhattunk. Érzelmes, fülbemászó dalokban utazik, igényes és újító akusztikus gitáros technikái vannak. Sikerült azt elérnie, hogy komoly technikai felkészültséget igénylő kiséretet játszik, ami viszont teljesen természetesnek hat, mintegy "ráfekszik" a dalra. Szinte már egy egyszemélyes zenekarról van szó!
A dal arról szól, hogy a legtöbb ember a egész életében a jövőjét kergeti, naphosszat amiatt aggódik, amikor itt és most megragadhatna egy darabot a mennyországból. Őt hallgatva talán egy kicsit boldogabbnak érezhetjük magunkat azzal, amink van.
Érdemes megfigyelni, ahogyan az éneklése folyamán hihetetlenül széles hangskálát szólaltat meg, és óriási dinamikai tartományokat jár be.

Marcus Miller - Silver Rain

Egy jazz legendától fogunk egy kiváló művet hallani, aki nem más, mint Marcus Miller. Napjaink jazz-életének egyik meghatározó alakjáról van szó, aki egykor még magával Miles Davis-szel játszott együtt.
Fő hangszere a basszusgitár, és itt őt fogjuk hallani énekelni is. Finom zenei alapokkal dolgoznak, és időnként Marcus hol nyugodtabban, hol vehemensebben énekel rá. Hihetetlen érzelmek és energiák áramlanak a dalból!
Ahogy pedig az egy jazz koncerten illendő, a dal végén a többi hangszeres zenésznek is alkalma nyílik megmutatni magát.

Ez az első jazzesebb szerzemény a blogon, és ezt mindenkinek különösen a figyelmébe ajánlanám. Mindenki számára élvezhető műről van szó!

Jamie Winchester - Hide And Seek

Az egyik nagyon ismert honi előadónk. Rengeteg slágerük van, dalaik kivétel nélkül könnyen emészthetőek. Jamie gyönyörű hangja és Hrutka Robi akusztikus gitárjátéka jellemzi őket. Sajnos a napokban érkezett a hír, hogy 8 évnyi sikeres pályafutásuk után elválnak útjaik, ezért is nagyon aktuális megismerni őket annak, aki eddig még nem hallott róluk. A dal közepe felé gyönyörű gitárszóló csendül fel, ami nagyon hozzájárul a dal érzelemvilágához.

Kellemes hallgatózást!



Ének - Jamie Winchester
Gitár - Hrutka Róbert

Liquid Tension Experiment - Hourglass

Itt is az első zenemű! :)

Egy pőre, finom előadás egy szál akusztikus gitárral, és egy zongorával. Mindkét hangszer dallamaiban alaposan elmélyedhetünk, amihez nagyon passzolnak a bevágott videoképek. Számomra ez a dal egy hosszú nap után garantált megnyugvást jelent.



Gitár - John Petrucci
Zongora - Jordan Rudess

Sziasztok!

Mindenkit szeretettel üdvözlök a blogomon! :)

Zenéről lesz szó! Méghozzá a legkülönfélébbekről.

Az évek során a barátaimmal való beszélgetések közben gyakran szóba került a zene. Mindenkinek megvoltak a kedvenc előadói, akiknek a neveit egymás között lelkesen meg is osztottunk. Szereztünk tőlük hangfelvételeket, és így új irányzatokat, stílusokat ismertünk meg. Hamar rákaptunk a dologra, és idővel már arra utaztunk, hogy minél több új előadót ismerhessünk meg. A YouTube megjelenésével ez tovább fokozódott, és mára már akkora a választék, hogy gyakran nem is tudunk mit kezdeni vele.

Ezután is sokszor előfordult velem, hogy egy adott stílusban olyan előadók nevét hallottam, akikét korábban még soha, rájuk keresve pillanatok alatt megismerhettem a művészetüket.  Rengeteg új kincsre leltem így! S mivel ez mindig nagyon jól esett, magam is igyekeztem másokkal megosztani. Most pedig az ötlet központosított változatát látod magad előtt, kedves Olvasó! :)

Napról-napra újabb felvételek fognak megjelenni a legkülönbözőbb zenei stílusokból, teljesen ismeretlen, és híresebb előadóktól is. Megpróbálom a lehető legszélesebb skálát felsorakoztatni, és ha úgy gondolod, hogy tetszik, oszd meg őket az ismerőseiddel is!

Ha esetleg egy-egy szerzemény nem tetszik, akkor se bánkódj, a későbbiekben is nézz be, biztosan találsz ínyedre való muzsikát. :)

Érdekességképpen időnként az én szerzeményeim is meg fognak itt jelenni!

Hát, egyelőre ennyi. Kellemes hallgatózást kívánok!