Charles Keeroy - Strange Little Miracles

Most eljött az én időm!
A Strange Little Miracles című lemezem címadó daláról van szó, melyet teljes egészében én írtam, és minden hangszert magam játszottam fel (gitárok, basszus, billentyűk, dobok).
Jó szórakozást kívánok hozzá! :)



Az mp3 verzió innen tölthető.
The mp3 version is accessible here.

A nyitókép a csodálatos Fehér Felícia keze munkáját dícséri!

Almadrava - Land of Eternal Sunset

Egyszer régen egy kiállítás vezetősége úgy döntött, hogy megbíz egy zeneszerzőt azzal, hogy az egyes kiállítótermekhez az adott díszlethez illő aláfestő zenéket írjon. Az ötlet hatalmas sikert aratott, és hamarosan a legtöbb múzeumban, kiállításon alkalmazni kezdték a megoldást. Ezeket az aláfestéseket a továbbiakban Ambient zene névvel illették, amiből idővel több új műfaj fejlődött ki. A leghíresebb példa erre az úgynevezett Chillout, amely otthonra, utazásra szánt lazítós, pihentető dallamokon alapszik.
Hallgassuk meg hát az egyik spanyol chillout csapat egy kiválóságát egy nem hivatalos, természeti képekkel tarkított klipben!

Daughtry - Home

Az American Idol 2006-os szezonjának egyik kiválóságát fogjuk megismerni. Chris Daughtry debütálásakor a válogatón egy kissé vad külsejű, markáns hangú rockénekesként vonult be a zsűri tudatába, ám később komoly meglepetést okozott, amikor az érzelmesebbik oldalát mutatta meg Louis Armstrong nagysikerű What A Wonderful World című dalának előadásával. Az idény során még sokféle műfajban kellett helyt állnia, végül a döntőben búcsút vettek tőle. A showbeli pályafutása itt véget ért, azonban megjelenő albumával pillanatok alatt meghódította az amerikai Billboard első helyét, és hosszú hetekig nem is tágított onnan.
Egy finom pop-rock dalra esett a választásom, ami a hazatérés vágyát és örömét mutatja be számunkra.



Az alábbi címen az akusztikus verziót fülelhetjük, mindenképpen ajánlom ezt is, nálam teljesen kiverte a biztosítékot.

David "Fingers" Haynes - Think Again

A mai napon egy jazz-különlegesség következik. Egy olyan technológiát látunk, ahol a dobokat nem a megszokott hangszeren, hanem egy kis, nyomógombos eszköz felhasználásával szólaltatják meg. A dal pedig egyszerű, szórakoztató, nem akarja megváltoztatni az életünket, ám az egészen bizonyos, hogy nagyon szórakoztató!
Kiváló, húzós basszusalapokra kerülnek rá az ízes, változatos dobtémák, a billentyűs pedig a dallamokért felel.

Josh Groban & Céline Dion - The Prayer

A klasszikus férfi énekhangok közül egyértelműen a tenor örvend a legnagyobb népszerűségnek. A főcímben említett Josh Groban tehetségét sok évig nem fedezték fel. Az 1999-es Grammy átadó gálán lehetősége nyílt duettet énekelni Céline Dionnal, aki eredetileg Andrea Bocellivel szerepelt volna. Helyette ugrott be az ifjú tehetség, aki a próbákon nagyon szerényen és félénken viselkedett. Mikor megkérdezték, ismeri-e a dalt, azt mondta: "azt hiszem", ám abban a pillanatban, ahogy mikrofont ragadott, és énekelni kezdett, mindenki tátott szájjal őt figyelte. Egy tenorhangnak szánt dalba kezdett bele baritonként, tökéletesen tisztán, hibátlanul, olyan érzelmesen, hogy előadását döbbent csend követte.
A The Prayer duett jelentette a művész számára az ismertség felé vezető út első lépését; ma már komoly múltat és egy Grammy-jelölést is magának tudhat. Én azonban stílszerűen, ezt az előadást szeretném nektek bemutatni.

Nickelback - Far Away

Ezúttal egy rendkívül kreatív kanadai rockbanda egy kiválóságára vetünk pillantást.
Az akusztikus zenei környezet tökéletes alapot nyújt az érzelmesebb hangulatokhoz, és ez kiváló választásnak bizonyult egy olyan dalhoz, amely a szerelmesek távollétéről, azok fájdalmáról szól.
Érdemes mindig komoly figyelmet szentelni a dalszövegnek, erre mindig nagy hangsúlyt fektetnek a srácok - csakúgy, mint a videoklipnek is, mely legtöbbször nem csak a zenei világ gazdagítására van, hanem szerves része a mondanivalónak.
Fontos megemlítenem, hogy nem egy egydalos formációról van szó - szinte minden daluk annyira jól és fülbemászóan sikerült, hogy ezekből jónéhányat visszahallhatunk a rádióból.

Edvard Grieg - A-moll zongoraverseny

Klasszikus zene. Legtöbbünkben erről kifejezésről himbálódzó karmesterek és órákig tartó, véget nem érő zörgedelmek emlékei sejlenek fel, ám bizony ebben a műfajban is bőven akadnak mindenki számára érthető, élvezhető alkotások. A sort egy norvég klasszikus zeneszerző fő művének 3. tételével nyitom meg, amit Arthur Rubinstein lengyel zongorista interpretációjában hallgathatunk meg. Érdemes tudni a klasszikus zeneművek címeit illetően, hogy legtöbbször csak a megadott darab formai sajátosságait jelentik - tartalmukat pedig teljesen szabadon értelmezhetjük.

A felvétel hallgatásakor erőteljesen változó hangulati ívelésekre, itt-ott pedig varázslatos, megnyugtató, csapongó futamokra lehetünk figyelmesek.

Jordin Sparks feat. Chris Brown - No Air

A popzene alapvető célja a hallgatói piac kiszolgálása. Ennek elkerülhetetlen velejárója, hogy sok kiadó az iparág üzleti aspektusait kívánja meglovagolni, ami nem ritkán abban mutatkozik meg, hogy futószalagon érkeznek a sótlanabbnál sótlanabb dalok, amik sok-sok refrénnel és egy ismert név támogatásával rögtön kasszasikerré nemesíthetők.
Szeretnék most egy ellenpéldát mutatni nektek. Jordin Sparks az American Idol 2007es szezonjának győztese, és az alábbi felvételen ebben a TV műsorban bebizonyítja, hogy mindez nem véletlenül történt így.
A duett megismerteti velünk a szerelem fájdalmát, a másik hiányát, amit ahhoz hasonlít, mintha a levegőt, az életet vették el volna tőlünk - később pedig az egymásra találásukat éneklik meg az előadók, és a szerelem fantasztikus, leírhatatlan mámorát hallhatjuk kibontakozni.
Igenis egybeeshet az üzleti siker a minőségi, érzelmes zenével!

Gustavo Guerra - Sunset 1030

Ezen alkalommal egy gitárközpontú rockelőadást mutatok be. A vadabb szólamokat finomabb, akusztikus részek váltják, és szemmel láthatóan az előadó is hihetetlenül élvezi, szinte mámorban játsza szólamait.
Gustavo Guerráról érdemes tudni, hogy egyelőre világszinten még nem túl ismert zenész, elsősorban a YouTubeon jelennek meg a művei. Kemény, ízes alapokkal dolgozik, és szólóiban pedig komoly technikai arzenálját sorakoztatja fel, amiket lassabb, érzelmesebb bejátszásokkal kever.

Stanley Jordan - Street Talk

Van egy alapvető gitáros technika, amit tappingnek hívnak. Annyit tesz, hogy a húrok megpendítése helyett egyszerűen csak a hangszer nyakát érintjük meg, ezzel a keltett hang akusztikája megváltozik. Ugyanezt a dolgot két kézzel véghez vinni rendkívül nehéznek számít, valamint az így történő játékba érzelmeket, ritmust vinni egy életen át tartó gyakorlást kíván.
A változatosság kedvéért most is egy tengerentúli gitárművész interpretációjában mutatom be mindezt. Érezzük át, hogy milyen tűzzel játszik, és hogy a háttérben a basszusgitáros milyen földöntúli ritmusokkal teremti meg az alapokat mindehhez.

Dream Theater - The Spirit Carries On

Az "All-Star" csapat. Hihetetlen hangszeres fenoménok alapították egykor a zenekart, tagjai gyakorlatilag minden létező műfajban képzettek. Ez meg is mutatkozik a zenéjükben, nem ritka, hogy egy-egy művükben 3-4 különböző stílus jellegzetességeit is felfedezzük.
Az alábbi szerzemény címe reinkarnációról szóló témákat sejtet, az élet nagy kérdéseit fontolgatja: honnan jöttünk, hova tartunk, van-e élet a halál után, és hogy mire számíthatunk még az életünk folyamán. Megfogalmazódik, hogy mindezekre a kérdésekre talán soha nem találjuk meg a választ, ám folyamatosan keresnünk, kutatnunk kell, és hogy nem szabad attól tartanunk, hogy egyszer mindennek vége szakad.
Figyeljük, hogy milyen őrületes részletgazdagsággal alkotnak!

Deniece Williams - Free

Ezúttal Deniece Williams-szel ismerkedünk meg, aki rezgő, vibráló hangjával pillanatok alatt elvarázsolja hallgatóközönségét. Ha éneklésről van szó, rengeteg műfajban otthon van, legyen szó popról, soulról, vagy akár R&B-ről.
Az amerikai előadót 13 Grammy-díj jelöléssel tisztelték meg, amiből 4et meg is nyert.

Hallgassuk meg a Free című dalát, mely napjainkig is inspirációt jelent a szakma nagyjai számára is, ezért elég sok feldolgozás készült belőle. Számomra a dal egyik fő "mellékhatása", hogy ha meghallgatom, egész nap nem hajlandó távozni a fejemből. Persze azért annyira nem bánom!

Victor Wooten - You Can't Hold No Groove

A mai napon egy amerikai basszusgitáros őrültségeit követhetjük figyelemmel. Victor Wootenről tudni kell, hogy hihetetlenül virtuóz elemeket alkalmaz a zenéjében. Az előadó egyik fő érdekessége, hogy a legalapvetőbb basszusgitáros fogásokat fejlesztette tovább a sajat szájíze szerint, és olyan eredményeket produkált vele, hogy azokat már világszerte egyre többen igyekeznek elsajátítani. Idővel ezek olyan népszerűvé váltak, hogy a zenészvilágban szinte alapműveltségnek számít ezen technikák ismerete.
Hallgassuk meg ezt a lendületes, élettel teli dalt, ami különleges ritmusok végeláthatatlan variációit sorakoztatja fel, és aminek a meghallgatása után úgy érezzük, hogy a ritmusa egyszerűen csak visz minket tovább.

Raul Midón - State of Mind

Raul Midón.
Egy vak gitáros-énekes, akiről az utóbbi 3 év folyamán egyre többet hallhattunk. Érzelmes, fülbemászó dalokban utazik, igényes és újító akusztikus gitáros technikái vannak. Sikerült azt elérnie, hogy komoly technikai felkészültséget igénylő kiséretet játszik, ami viszont teljesen természetesnek hat, mintegy "ráfekszik" a dalra. Szinte már egy egyszemélyes zenekarról van szó!
A dal arról szól, hogy a legtöbb ember a egész életében a jövőjét kergeti, naphosszat amiatt aggódik, amikor itt és most megragadhatna egy darabot a mennyországból. Őt hallgatva talán egy kicsit boldogabbnak érezhetjük magunkat azzal, amink van.
Érdemes megfigyelni, ahogyan az éneklése folyamán hihetetlenül széles hangskálát szólaltat meg, és óriási dinamikai tartományokat jár be.

Marcus Miller - Silver Rain

Egy jazz legendától fogunk egy kiváló művet hallani, aki nem más, mint Marcus Miller. Napjaink jazz-életének egyik meghatározó alakjáról van szó, aki egykor még magával Miles Davis-szel játszott együtt.
Fő hangszere a basszusgitár, és itt őt fogjuk hallani énekelni is. Finom zenei alapokkal dolgoznak, és időnként Marcus hol nyugodtabban, hol vehemensebben énekel rá. Hihetetlen érzelmek és energiák áramlanak a dalból!
Ahogy pedig az egy jazz koncerten illendő, a dal végén a többi hangszeres zenésznek is alkalma nyílik megmutatni magát.

Ez az első jazzesebb szerzemény a blogon, és ezt mindenkinek különösen a figyelmébe ajánlanám. Mindenki számára élvezhető műről van szó!

Jamie Winchester - Hide And Seek

Az egyik nagyon ismert honi előadónk. Rengeteg slágerük van, dalaik kivétel nélkül könnyen emészthetőek. Jamie gyönyörű hangja és Hrutka Robi akusztikus gitárjátéka jellemzi őket. Sajnos a napokban érkezett a hír, hogy 8 évnyi sikeres pályafutásuk után elválnak útjaik, ezért is nagyon aktuális megismerni őket annak, aki eddig még nem hallott róluk. A dal közepe felé gyönyörű gitárszóló csendül fel, ami nagyon hozzájárul a dal érzelemvilágához.

Kellemes hallgatózást!



Ének - Jamie Winchester
Gitár - Hrutka Róbert

Liquid Tension Experiment - Hourglass

Itt is az első zenemű! :)

Egy pőre, finom előadás egy szál akusztikus gitárral, és egy zongorával. Mindkét hangszer dallamaiban alaposan elmélyedhetünk, amihez nagyon passzolnak a bevágott videoképek. Számomra ez a dal egy hosszú nap után garantált megnyugvást jelent.



Gitár - John Petrucci
Zongora - Jordan Rudess

Sziasztok!

Mindenkit szeretettel üdvözlök a blogomon! :)

Zenéről lesz szó! Méghozzá a legkülönfélébbekről.

Az évek során a barátaimmal való beszélgetések közben gyakran szóba került a zene. Mindenkinek megvoltak a kedvenc előadói, akiknek a neveit egymás között lelkesen meg is osztottunk. Szereztünk tőlük hangfelvételeket, és így új irányzatokat, stílusokat ismertünk meg. Hamar rákaptunk a dologra, és idővel már arra utaztunk, hogy minél több új előadót ismerhessünk meg. A YouTube megjelenésével ez tovább fokozódott, és mára már akkora a választék, hogy gyakran nem is tudunk mit kezdeni vele.

Ezután is sokszor előfordult velem, hogy egy adott stílusban olyan előadók nevét hallottam, akikét korábban még soha, rájuk keresve pillanatok alatt megismerhettem a művészetüket.  Rengeteg új kincsre leltem így! S mivel ez mindig nagyon jól esett, magam is igyekeztem másokkal megosztani. Most pedig az ötlet központosított változatát látod magad előtt, kedves Olvasó! :)

Napról-napra újabb felvételek fognak megjelenni a legkülönbözőbb zenei stílusokból, teljesen ismeretlen, és híresebb előadóktól is. Megpróbálom a lehető legszélesebb skálát felsorakoztatni, és ha úgy gondolod, hogy tetszik, oszd meg őket az ismerőseiddel is!

Ha esetleg egy-egy szerzemény nem tetszik, akkor se bánkódj, a későbbiekben is nézz be, biztosan találsz ínyedre való muzsikát. :)

Érdekességképpen időnként az én szerzeményeim is meg fognak itt jelenni!

Hát, egyelőre ennyi. Kellemes hallgatózást kívánok!